Másnap

Rövid énblog:
Állítólag Charlie Parker (jazz, bebop, szaxofon) nyilatkozta az egyik lemezéről, amiven 240-es tempóban imporvizál végig, hogy ő azt azért szereti, mert ott nem kell gondolkozni, csak az izmok dolgoznak. Na, ma reggel valahogy én is így érzem, ahogy az IDE-ben rakosgatom odébb a biteket.

És akkor most két elem a reggeli RSS adagból:

Az első bejegyzés a Netbeans 6 Swing Application Framework bemutatásáról ajánl egy nyolc perces flashvideót. Bárki bármit is mondjon, szerintem a NetBeans varázslói elég jól el vannak találva: általában épp csak annyi kódot generálnak, ami még átlátható, és jó alap lehet belőlük bármihez. Szerintem még a hirhedt kéksoros Matisse is jól használható, ha az embert tudja, hogy hol nyuljon hozzá. Persze ritkán használom őket, de pl. a JSF megoldásait studírozva sokat tanultam. Ez a demó is elég szép, bár az ilyenekre mindig azt érzem, hogy szép szép, de majd akkor leszek meggyőzve, ha kezembe vehettem, és kipróbálhatom egy saját prototípusban. (Lassan már NB 6 betához se kell többet aludni egy hónapnál)
A videó külön szépsége, hogy megtanítja azt is az amerikai olvasóknak, hogy mi az a Trabant, és a végén J. Gossling egy zöld BMW-ben próbál versenyre kellni a trabanttal induló fejlesztővel. Drámai verseny.

És egy másik bejegyzés a szarkupacok milyenségéről, és a refaktoringról.