A hagyományos JSR speckók mindig ugykezdődnek, hogy szerepköröket definiálnak (Deployer, Application Assembler, Bean Provider) persze sokszor egy ember több szerepkört is megvalósít, ahogy én is a hétvégén amikor néhány percem volt, probáltam egy JCR-es alkalmazást deployolni Sun Web Server és Glassdish alá. Egyik se sikerült tökéletesen (Tomcat 6 alatt remekül fut), úgy hogy debug gyanánt az egyre kiválóbb jcr-explorer-t próbáltam feltenni. Persze azt is sikertelenül.
És itt enyyi, ez egy olyan bejegyzés, aminek nem lesz csattanója. Ha csak nem az, hogy bug reporttoltam (hátha), és a fejlesztő már replayolt is, kössz, hogy szólok, ő JBoss-t használ, és hogy milyen sok szívás van a sok JSF implementáció között.
Így megy ez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ket munkatarsammal 4 hete deployoltunk egyetlen egy rendszert, ami ugy 30+ _standalone_ java processzbol allt, ez persze kozben es egyenkent derult ki, mindet kulon kell konfigolni. A dokumnetacio persze teljesen felrevezeto, a fejlesztok meg kretenek.
A harmadik het utan kertem szepen egy masik projectet :-D
Szoval az enterprise alkalmazasok tobbnyire nem a long tail-t celozzak meg, es ezert a konfiguracios es felugyeleti igenyuk messze meghaladja a tobbi alkalmazaset. Diplomatikusan igy lehet kifejezni azt a bizonyos 4 betus szot ami sz-el kezdodik.
Megjegyzés küldése